Az előzőben írtam arról, hogy ma a képernyőre kerülni nem célirányos tehetség, hanem attól teljesen elkülönülő, lényegtelen adottságo, tettek alapján lehet. Az, hogy Győzike és családja már hosszú idő óta állandóan jelenlévő a képenyőkön, a maga "IQ"-jával, viselkedési anomáliáival és hogy jelentős nézőszámot vonz - sok mindenre rávilágít. És ráadásul még elgondolkodtatóbb, hogy ha egy csatornán végre kifullad és leveszik műsorról, néhány nap múlva egy másik csatornán indul el és válik ismételten "közkinccsé".
Valaha régen, a "hősi időkban", a képernyőn való megjelenésnek, az ottani szereplésnek szigorúan betartott szabályai voltak. A bemondók és más szereplők beszédtanárhoz, más "stylerekhez" jártak és megtanulták a mesterséget. Ma? Pösze, hadaró, az alanyt és állítmányt nem mindig egyeztető, beszédhibás műsorvezetők, riporterek és más szereplők szerencséltetnek bennünket.
Ennek számos oka van, ezek közül most csak egyről: az ejtőernyős riportekről, akik a legtöbb csatornán jelen vannak, szaporodnak és "közművelnek".
Nem tanulták a szakmát, átcsöppentek valahonnan, rögtön mélyvízbe kerültek, aztán ott maradtak. Például nézzük a Napkelte c. reggeli műsor músorvezetőit. Sportujságíró volt az írott sajtónál Gyárfás Tamás, Lakat T.Károly, Bánó András. Ha figyelmesen és tartósan elemzi szereplésüket a néző, rájön, hogy a sportújságírói mentalitáon szűrődik át náluk a politikáról, kultúráró, az élez stámos jelenségétől való beszélgetés is. Kérdéseik szokványosak, csak a beszélgető partneren múlik, hogy érdekes lesz-e a riport, mert a kérdezők bizony ritkán teremtenek olyan helyzetet, hogy érdemi dolgok kerüljenek napvilágra. Bulvárlapok szerkesztője volt Pallagi Ferenc, Bánó András, kérdezéstechnikájuk tele is van bulváros érdeklődéssel és ízzel. Színész volt Verebes István, aki szuszogásával, nyögdécselésével normális körülmények között fel sem kerülhetne a képernyőre. Az is kérdéses, hogy miként lehetett színész (ilyen beszédbeli adottságokkal). Betlen János és Aczél Endre talán az, akik hosszú rádiós és televíziós pályafutás során tanulták meg a szakmát.
LTK pl. egyfolytában olvadozik. "Tényleg?" "ne mondja már", "még ilyet" ámuldozásokkal reagál sokak számára is közismert dolgokra, úgy, mintha éppen akkor fedezték volna fel ő és a riportalanya a spanyolviaszt. Nála minden megjelenő "zseniális", "utolérhetetlen", "fantasztikus" - tovább nem fokozható jelzői még a valós és jogos dícséreteket is elértéktelenítik.
Verebes állandóan ööö..-zik, gyakran nehezen keveredik ki a mondataiből, látszik rajta, hogy valójában nem is tudja, mit kellene kérdeznie, a nyögdécselésével az időt húzza, hogy hátha addig eszébe juit valami. Ráadásul a legfelkészületlenebb a társai között, gyakran bakizik is és félrecsúszik, mert úgy akar beszélgetni pl. könyvekről, tudományos érdekességekről, esetekről, történésekről, hogy csak igen-igen felszínes információkkal rendelkezik. Tehát azt sem tudja, hogy az adott témában mit is kellene a nézők elé tárni...
Gyárfás elfogult és az elviselhető irónia mértékét sokszor átlépő stílusa nem képernyőre való. Ha nem ő lenne a tulajdonos és producer, már csatornán fel sem engednék a szereplők közé. Itt azonban lubickol a "hatalom" birtokában, lealáz beszélgető társat, fölényeskedik, kioktat. Ha azonban valaki visszavág (mint korábban Mészöly tette), akkor mentegetődzik, másra kenve a hibát ("én csak az újságban olvastam", vagy "ezt beszélik sportkörökben").
Aczél profi, jól érzi a téma súypontjait, főleg politikai jellegű beszélgetésekben. De elemi hibája, hogy igen sokszor túlbeszéli partnerét, úgy vezeti fel, jó hosszadalmasan a témát, hogy közben szinte mindent elmond és a partner legfeljebb "igen"-t mondhat, vagy megismétli az elhangzottakat. Jellemző eset volt, amikor MP volt miniszterelnökkel beszélgetett, másik kérdező újságíró jelenlétében. A műsor címe ez volt: "Beszélgetés a miniszterelnökkel". 3 percig tartott a bevezetője, majd számos témánál a két újségíró keveredett egymással vitába, MP pedig hallgatott, alig jutott szóhoz. Akkor írtam egy levelet GYT-nak és javasoltam, hogy a jövőben úgy konferálják fel az ilyen műsort, hogy "Két riporter beszélget, jelen lesz a miniszterelnök". De GYT - ki tudja miért - nem válaszolt a levelemre :_)))
Miután a téma önmagát adja, még visszatérek a mai jegyzetemre.
